Olyan több devizára (az 1990-es években dollárra és márkára, dollárra és ecura, majd dollárra és euróra) kötött határidős ügylet, amelyben a különféle devizák aránya azonos az MNB -> valutakosarában lévő arányukkal. Előnye, hogy kiküszöböli a -> keresztárfolyamok változásának hatását. Az 1990-es évek közepén a devizaspekulánsok számára a -> csúszó leértékelésnek köszönhetően többé-kevésbé kockázatmentes nyerési lehetőséget biztosított, amely megfelelt a leértékelés mértékének. Kockázatot csupán a forintnak az -> ingadozási sávon belüli mozgása jelentett. Amióta az MNB 100 százalékban az euróval szemben jegyzi a forintot, jelentősége megszűnt.