Eredeti cikk:
Kína Gazdasági Növekedése Megállt
Írta:
Olvasási idő:
Eredeti megjelenés ideje:
Forrás:
Most értem haza egy rövid útról Bejingből és Sanghajból. Az a benyomásom, hogy Kína gazdasága már nem növekszik. Amennyiben igazam van, ez jelentős hatással lesz a világgazdaságra.
Az 1980-as évek végétől kezdve Kína egy export- vezette gazdasági stratégiát folytatott, rendkívüli sikerrel. Az Egyesült Államokkal a kereskedelmi többlete 1990-ben 10 milliárd dollár volt, mely 2008-ra 268 milliárd dollárra emelkedett. A kereskedelmi többletből származó pénzen Kína árucikkeket vett Dél-Amerikából, Afrikából, és Délkelet-Ázsiából, valamint precíziós szerszámgépeket Németországból, Japánból és Koreából. Így a megkeresett pénz elköltése révén Kína a “globális gazdaság növekedésének új motorja” lett.
A múlt hónapban Kína exportja mindössze 4,9%-kal nőtt az előző év megegyező hónapjához viszonyítva. Az importja mindössze 0,1%-kal növekedett. Más szavakkal Kína kereskedelme a múlt hónapban az országhatáron túl semmivel sem járult hozzá a gazdaság növekedéséhez.
Ez egy óriási változás az elmúlt évekhez képest, amikor Kína importja átlagosan évente több mint 20%-kal növekedett. Lehet, hogy a stagnálás lesz az új norma Kínában. Az export- vezette növekedési stratégiák nem működnek, amikor az export nem növekszik. A hitel- táplálta gazdasági fellendülés az Egyesült Államokban és Európában krízissel végződött. A mélyen az adósságban úszó amerikaiak és európaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy továbbra is évről évre többet vásároljanak Kínától, ahogyan tették ezt a múltban. Véleményem szerint az új valóság Kína hatalmas gazdasági fellendülésének a végét jelenti.
A nagy népesség alacsony kereseti átlaggal nem megfelelő feltétel a gyors gazdasági növekedés biztosításához.
Ha az lenne, Kína (és India) már régóta igen jómódú lenne. A fenntartható gazdasági fejlődéshez növekvő keresetek, vagy más szóval emelkedő bérek szükségesek. A bérek ugyan emelkednek Kínában, azonban a népesség körülbelül 80%-a továbbra is napi 10 dollárnál kevesebbet keres. Bejingben és Sanghajban –Kína két vezető városában– a minimálbért most emelték napi 13 dollárra. Az ország többi részén a bérek jóval alacsonyabbak.
A dolgozók bérét a kereslet és kínálat aránya határozza meg. Az 1,3 milliárdos kínai népesség közel fele még mindig vidéken él. Az urbanizáció napjainkban is tart, ugyanakkor az emberek városokba történő telepítése nem okozza a teljes fogyasztói kereslet növekedését, kivéve, ha azon emberek bére is növekedne. Valójában a városi lakosság növekedése a bérek csökkenését okozhatja, ha nem teremtődik elegendő új munkahely, ami leköti a növekvő munkaerőt. Így Kína hatalmas népessége inkább átok, mint áldás, egészen addig, amíg nem találnak módot az átlagbérek növelésére.
1990 óta milliónyi –több tíz milliónyi– kínai munkás dolgozott gyárakban, olyan termékeket előállítva, amit Amerikának adtak el. Ez növelte a munkaerő iránti keresletet, ezzel lehetővé téve Kínának, hogy a mai szintre emelje a béreket. Mára azonban az amerikai háztartások adóssága az 1993-as 4 trillió dollárról 2008-ra 14 trillió dollárra rúgott, ezzel a további adósság lehetőségét kizárva. Ezáltal nem fognak minden évben többet vásárolni Kínától. Az USA-tól származó kínai kereskedelmi többlet nem fog olyan elképesztő mértékben növekedni, mint ahogyan 1990-től tette. Ebből következően az amerikai kereslet a kínai árucikkekre nem fog évről évre több kínai munkaerőt lekötni. Ez azt jelenti, hogy nem lesz a kínai bérekre ható felfelé irányuló nyomás. És ha az amerikai kereslet megszűnik, ami a kínai béreket felfelé nyomja, akkor mi fogja?
2009-ben, egy évvel azután, hogy az Egyesült Államokban kitört a válság, Kína kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal lecsökkent. A 2008-as 268 milliárd dollárról 2009-re 227 milliárd dollárra zsugorodott. Ennek megdöbbentő hatása volt a kínai foglalkoztatottságra.
A nemzetközi újságok tanúsága szerint 20 millió kínai gyármunkás vesztette el az állását, és kényszerült visszatérni vidékre mezőgazdasági munkásnak. A kínai vezetők a destabilizáló krízisre válaszként engedélyezték a kínai bankoknak, hogy 2 év alatt 60%-kal növeljék a teljes kint lévő banki kölcsönöket. 60%-os banki kölcsönnövekedés 24 hónap alatt! Gondolj csak bele, milyen hatással lenne a kint lévő banki kölcsönök 60%-os növekedése az amerikai, japán vagy bármelyik másik ország gazdaságára. Az ingatlanárak drasztikus növekedése, mindenkinek lenne munkája, a bérek rohamosan növekednének. Azonban néhány évvel később a kölcsönzők képtelenek lennének visszafizetni azokat a kölcsönöket, így a banki krízis biztosan bekövetkezik.
Az összes kölcsön 60%-os növekedése az USA gazdasági visszarúgásával kombinálva (a több trillió dollárnyi költségvetési hiányt több trillió dollárnyi pénznyomtatással fedezték) csodákat tett a kínai gazdasággal. A 20 millió elbocsátott gyári munkás visszakapta az állását és a kínai gazdaság tovább növekedett évi 8-9%-kal.
De hogyan tovább? A globális gazdasági válság erősödik és a kínai export növekedése egyre gyorsabban csökken. Kínán belül az újságok arról számolnak be, hogy nincsen kereslet új kölcsönökre. Ez korántsem meglepő a 2009 óta tartó banki hitelrobbanás fényében. Az új hitel a befektetések és termelés rendkívüli növekedését finanszírozta meg. Ennek eredményeként mára nagyon kevés kifizetődő befektetési lehetőség maradt Kínában.
Két évtizedes nagyon gyors befektetési és termelési növekedés után mára Kínának többlettermelése van minden fő iparágban. A mostani utamon döbbenten konstatáltam, hogy Bejingben és Sanghajban nem épülnek új sok emeltes épületek. Minden eddigi látogatásom alkalmával daruk százait láttam az ég alatt. Most egyet láttam Bejingben és Sanghajban néhány tucatot, a több száz helyett.
Ahogyan az 1990-es években Thaiföldön végzett 6 éves kutatásom során megtanultam, az ingatlanépítési fellendülés nemcsak nagyszámú építőmunkást alkalmaz, hanem a kapcsolódó iparágak széles skálájára is hatással van; az acél, cement, üveg, szőnyeg, egészségügy a legnyilvánvalóbb. A fellendülés alatt az összes előbb említett iparág befektet és többszörösére növeli termelési kapacitását, hogy lépést tarthasson az árucikkek iránti kereslet növekedésével. Ez a befektetés hozzájárul a gazdaság átfogó növekedéséhez. Amikor az építkezési fellendülés megáll, az összes építkezési anyagot előállító iparág masszív többlettermelési kapacitása kihasználatlan marad. Ezekbe az iparágakba megszűnnek az új befektetések. Rengeteg érintett vállalkozás kudarcot vall, a kapacitásbővítésre felvett banki kölcsönt képtelenek visszafizetni.
A felhőkarcolókat könnyű észrevenni és megszámolni.
Azt is, hogy százasával épülnek az újak, vagy sem. A logika, ahogyan az építőipar fejlesztése és fellendülése hatással van az építőipari alapanyagokat előállító iparágakra (fent részletezve) szintén könnyen követhető. Azonban az építőiparhoz nem kapcsolódó iparágakban nem ennyire egyértelmű a kapacitás ugrásszerű növekedése. Thaiföld esetében ez mindazonáltal pontosan olyan egyértelmű volt, mint az építőipari fellendülés a buborékévekben. Majdnem az összes iparág többszörösére növelte kapacitását. És amikor a fellendülés megállt (a többletkapacitás és megengedhető kereslet aránya miatt) minden iparág kapacitástöbblettől és adósságtöbblettől szenvedett. Rengeteg üzlet kudarcot vallott. Ennek eredményeként a thaiföldi bankrendszer szisztémás válságba zuhant.
Két évtizednyi páratlan mértékű fellendülés után Kína ugyanabban a cipőben jár, mint Thaiföld 1997-ben. Sokkal nagyobb termelési kapacitása van, mint amit az 1,3 milliárdos lakossága meg tud venni a nagyon alacsony béreiből. Amíg Kína évről évre többet tud eladni az Egyesült Államoknak, a gazdasága tovább tud növekedni. Most, hogy az Egyesült Államok válságban van, senki sem tudja lekötni Kína ipari kapacitásának többletét. Emiatt nincs oka Kínának, hogy továbbra is befektessen, és további kapacitástöbbletet hozzon létre. Ez azt jelenti, hogy Kína rohamos gazdasági fejlődése a végét járja. Amennyiben Nyugaton nem folytatódik a jelentős gazdasági fejlődés –márpedig nincs okunk ezt feltételezni– a kínai vezetők küszködni fognak a súlyos gazdasági összeesés megakadályozásával. Kína “gazdasági csodája” nagyon közel áll ahhoz, hogy Japán, és Ázsia csodáját folytassa, az amerikai NASDAQ- és ingatlanbuborékét, hogy bevonuljon a történelembe, mint egy újabb hitel- indukálta fellendülés majd azt követő összeesés.
Legközelebb kifejtem, hogy a kínai óriási gazdasági fellendülés megállása milyen hatással lesz a világra.
Tanulj a pénzről, a pénz kezeléséről a Tudásbázisban található videók segítségével.
